Temetés

Temet

 

A kegyelet jegyében történik temetési szertartás a halottak iránti tisztelet jegyében.
A temetés hitfelfogásunk szerint nem arra való, hogy a halott síron túli állapotát befolyásolja.

A temetés a halott koporsója mellett, de nem a halottnak szól, hanem az élőknek.

Célja: a halál fogalmának helyes értelmezése; a halott életének pozitív kiértékelése, nevelőértékű tartalmának kiaknázása; a gyászolók vigasztalása;

Isten hatalmának érzékeltetése; az örökéletbe vetett hit elmélyítése; a halál utáni ítélet tudatosítása; a végbúcsú megrendítő hangulatának pozitív és építőmederbe való terelése.
Megkülönböztetünk: háznál, templomban és a sírnál végzett temetési szertartást.

Ezek között csak szertartási különbség van. A temetési szertartás menete: ének, ima, közének, textus, halotti beszéd, búcsúztató, ima, áldás és ének.

Temetéseinken számos népi szokás is érvényesül.

Az istentisztelet és szertartás lényegét legjobban Jézusnak a következő tanítása foglalja össze: “Az Isten lélek; és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

A temetéssel kapcsolatos szempontok
1. A haláleset bejelentése megfelelő kérdőív ill. bejelentő lap segítségével történik.
2. Harangozás a helyi szokás szerint.
3. Az anyagi kérdések intézése a gondnokra tartozik.
4. A temetést megelőző virrasztáson, ahol ez szokásban van, a lelkész ne vegyen részt, az egyházi énekek éneklését az énekvezér vagy a megbízott egyháztag vezesse.
5. A temetés ideje a helyi szokás szerint.
6. A temetési szertartás csak lezárt koporsóval történik.